Öröklés, de hogyan? – a magánvégrendelettel kapcsolatos követelmények elemzése
dr. Fekete Krisztina Mária
Köztudott, hogy öröklésre az örökhagyó halála esetén kerülhet sor. Az örökhagyó és az örökösök szempontjából nem mindegy azonban az, hogy az öröklés végrendelet vagy törvény útján történik. Ez azért is lényeges, mert végrendelet megléte esetén az öröklési rendet ezen okirat határozza meg, végrendelet hiányában viszont a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján lehetséges az öröklés. Ez utóbbi esetben tehát a jogszabály írja elő az örökösök körét, sorrendjét és a részesedések arányait. Előfordulhat persze olyan is, hogy a végrendelet csak a vagyon egyes részeit érinti: ilyenkor a végrendeletben nem szereplő vagyoni elemekre a törvényi öröklés szabályai vonatkoznak. [1]
A végrendelet lényege, hogy az örökhagyó a halála esetére vagyonának, vagy annak egy részének sorsát saját akarata szerint, szabadon határozhatja meg. Ezen jogintézmény a legszemélyesebb jognyilatkozatok egyike (másik ilyen személyes jognyilatkozat még egyébként a házasságkötés) emiatt fontos, hogy képviselő nem járhat el az örökhagyó nevében, tehát végrendelkezni csakis személyesen lehet. [2]
A végrendeletből minden esetben ki kell derülnie annak, hogy az okirat az örökhagyótól származik, és annak is, hogy az okiratban foglalt vagyoni rendelkezések az örökhagyó halála esetére szólnak. [3] Érdekesség, hogy a végrendelet kapcsán nem előírás, hogy feltétlenül tartalmazzon örökösnevezést, a végrendelet szólhat egyes személyek kitagadásáról, örökségből való kizárásáról, vagy egyéb, az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezésről is. [4]
A végrendelet a formáját tekintve lehet közvégrendelet, illetve írásbeli magánvégrendelet. [5] Közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályok szerint. Nagyon kivételes esetben egyébként szóbeli végrendelet is tehető akkor, ha a végrendelkező az életét fenyegető, olyan rendkívüli helyzetben van, amely miatt írásbeli végrendeletre nem is kerülhetne sor. [6]
Nézzük azonban az írásbeli magánvégrendeletek tartalmi és formai követelményeit részletesebben. Az írásbeli magánvégrendeleteknek több típusát különböztethetjük meg. Beszélhetünk a saját kézzel írt (ún. holográf) magánvégrendeletről, a más által írt (ún. allográf) végrendeletről, és a közjegyzőnél letétbe helyezett magánvégrendeletről. Ez utóbbi semmiképp sem összetévesztendő a már korábban említett közvégrendelettel.
Mindhárom típus esetén feltétele az okirat érvényességének, hogy olyan nyelven készüljön, amelyet a végrendelkező ért (ha saját kézzel írta, akkor ezen nyelven írni, ha más írta, ezen a nyelven olvasni tudjon). Ezt a feltételt azért kell kiemelnünk, mert abban az esetben, ha a végrendelkező semmilyen nyelven nem tud írni, akkor holográf végrendeletet nem is tehet, ha pedig olvasni nem tud, akkor kizárólag közvégrendeletet tehet. [7]
Megjegyzendő, hogy nemcsak a kézzel írt dokumentum fogadható el, viszont géppel írva akkor lesz érvényes a végrendelet, ha az okirat az allográf végrendeletre vonatkozó szabályoknak megfelel. Ennek az indoka az, hogy vita esetén nehéz bizonyítani a géppel írt okirat eredetét. Nem lehet érvényes továbbá a gyorsírással, vagy egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet sem (ez utóbbi körbe tartozhat például a titkosírás). [8]
Fentieken túl még két fontos rendelkezést kell mindenképp figyelembe venni: az egyik, hogy a végrendeletből ki kell derülnie a készítés időpontjának is, illetve mindhárom magánvégrendelet típus esetén az aláírásnak/aláírásoknak a végrendelet szövegétől elkülönített módon kell megjelenniük az okiraton (például az okirat alján külön kiemelve), tehát a szövegben, vagy szöveg között elhelyezett aláírás nem lesz érvényes. [9]
Az írásbeli magánvégrendeletek egyes típusaival kapcsolatban az általános szabályokon túl az alábbi speciális követelményeket támasztja a törvény.
„Holográf” végrendelet esetén a végrendelkező az okiratot az elejétől a végéig, saját maga kézzel írja (mint ahogy már említettük, ha az örökhagyó géppel szerkeszti, akkor a más által írt végrendelet szabályainak kell megfelelni, enélkül a végrendelet érvénytelen lesz). Ha a végrendelet több különálló oldalból áll, akkor minden lapot folyamatos sorszámozással kell ellátni, ezáltal könnyen megállapítható, ha lapok cseréje, vagy kivétele történt utólag. Jelen esetben, mivel a végrendelkező saját maga, kézzel írja az okiratot, tanú alkalmazása nem szükséges. [10]
Az „allográf” végrendeletet már más írja, de a végrendelkező aláírja, viszont ebben az esetben már két tanú együttes jelenléte és aláírása is szükséges, valamint az okiraton mindenképp fel kell tüntetni azt, hogy tanú minőségben írták alá, illetve fontos az is, hogy a tanúk beazonosíthatóak legyenek. A tanúk együttes jelenlétének a jelentősége abban rejlik, hogy a tanúk úgynevezett „hitelesítő funkciót” töltenek be: egyrészt az örökhagyó névaláírását hitelesítik, másrészt biztosítékul szolgálnak arra vonatkozóan is, hogy az aláíró valóban az örökhagyó (az örökhagyó személyazonosságát tanúsítják). Fontos továbbá utalni az „együttes” szó jelentésére: a tanúknak egyidőben, egyszerre kell jelen lenniük. Mint láthatjuk, az alaki feltételek itt szigorúbbak. De ki az a „más” személy? Magánvégrendelet esetében szokás szerint az ügyvéd. Felmerülhet az a kérdés is, hogy az ügyvéd lehet –e tanú is egyben? A jogszabály nem tartalmaz erre vonatkozó tiltást, tehát igen, az okiratot szerkesztő ügyvéd, a tanúi minőség feltüntetésével lehet tanú is. Abban az esetben viszont, ha az ügyvéd nem tanú, és hiányzik a tanú aláírása, akkor a hiányzó aláírást az ügyvédi ellenjegyzés semmiképp sem pótolhatja. [11] Az „allográf” végrendelet kapcsán két eset lehetséges: az első, amikor a „más” személy megírja a magánvégrendeletet, és azt a végrendelkező a két tanú együttes jelenlétében aláírja. A második eset, amikor a „más” személy a végrendeletet megírja, és azt a végrendelkező alá is írja. Ilyenkor a két tanú együttes jelenlétében a végrendelkező az aláírását ismeri el a magáénak. A különbség tehát az, hogy a végrendelkező az első esetben a végrendeletet a tanúk előtt írja alá, a második esetben viszont hamarabb aláírja a végrendeletet tanúk nélkül, és a két tanú előtt már csak az aláírását ismeri el sajátjaként. Több különálló lapból álló végrendelet esetén egyébként nem csak a végrendelkezőnek, hanem a tanúknak is alá kell írniuk minden oldalt. [12]
Itt kell megjegyezni azt is, hogy ki nem lehet tanú. Nem lehet tanú az, aki nem képes a végrendelkező személyazonosságát tanúsítani. Az sem lehet, aki kiskorú, cselekvőképtelen nagykorú vagy cselekvőképességében részlegesen olyan módon korlátozott, amely kizárja, hogy tanúként közreműködjön, illetve az sem lehet tanú, aki írástudatlan. Érdekesség egyébként, hogy a tanúnak nem kell a végrendelet tartalmát ismernie, vagy azt tudnia, hogy végrendelet tételénél működik közre. [13]
Nem utolsó sorban meg kell említeni a közjegyzőnél letétbe helyezett magánvégrendeletet is. Ez azt jelenti, hogy a végrendelkező dönthet úgy, hogy az általa, vagy a más által írt végrendeletet nyílt vagy zárt iratként letétbe helyezi közjegyzőnél. Ilyenkor a végrendelet érvényességéhez az szükséges, hogy az örökhagyó végrendeletként, és személyesen helyezze letétbe az okiratot. Érdemes tudni, hogy ha a közjegyzőnél letétbe helyezett végrendelet olyan okirat, amely más által szerkesztett, azt pedig a végrendelkező aláírta, akkor a személyes letétbe helyezés ténye miatt a két tanú alkalmazása nem feltétel. Ez a szabály azonban mindenképp csak akkor él, ha közjegyzői letétbe helyezés történt. A letétbe helyezés tényét a közjegyző a Végrendeletek Országos Nyilvántartásában rögzíti a letétbe helyezést követő 72 órán belül, az alábbi adatok megadásával: végintézkedő adatai (név, születési név, születési hely és idő, édesanyja születési neve) valamint a végintézkedés egyéni azonosításával kapcsolatos adatok. [14]
Az érvényességhez kapcsolódóan az alaki feltételek teljesülése azért fontos, mert mindezek által lesz vita esetén ellenőrizhető az okirat valódisága és eredete, illetve az örökhagyó akarata. Bár a végrendelkezés alapesetben arra szolgál, hogy megkönnyítse az öröklés folyamatát, és az öröklés során felmerülő vitás kérdések megoldását, abban az esetben, ha mégis jogvitára kerülne sor, az ügy eldöntése már a bíróság hatáskörébe fog tartozni. [15]
[1] https://drujvary.hu/ki-orokol-utanam-az-oroklesi-jog-alapszabalyai/# 2021.02.20.
[2] www.uj.jogtar.hu 2020.02.23. (Vékás Lajos, Gárdos Péter szerk.: Nagy kommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez)
[3] A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:12. §
[4] BH 1986.277.
[5] A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:13. §
[6] A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:14. §, 7:20. §
[7] www.uj.jogtar.hu 2020.02.23. (Vékás Lajos, Gárdos Péter szerk.: Nagy kommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez)
[8] A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:16. §
[9] www.uj.jogtar.hu 2020.02.23. (Vékás Lajos, Gárdos Péter szerk.: Nagy kommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez)
[10] www.uj.jogtar.hu 2020.02.23. (Vékás Lajos, Gárdos Péter szerk.: Nagy kommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez)
[11] www.uj.jogtar.hu 2020.02.23. (Vékás Lajos, Gárdos Péter szerk.: Nagy kommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez)
[12] A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:17. §
[13] A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 7:18. §
[14] www.uj.jogtar.hu 2020.02.23. (Vékás Lajos, Gárdos Péter szerk.: Nagy kommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez)
[15] www.uj.jogtar.hu 2020.02.23. (Vékás Lajos, Gárdos Péter szerk.: Nagy kommentár a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez)
A cikk nem nyújt teljes körű tájékoztatást a végrendeletről és a végrendelkezésről; az az általános és az igen gyakori esetek alapulvételével íródott. Kérjük, vegye figyelembe, hogy egy konkrét eset a körülményei, további egyedi ismérvei, illetve a jogviszony különös helyzete miatt lehet oly módon speciális, hogy a cikkben leírtak nem, vagy csak részben teljesülnek. A cikk az általános tájékozódást szolgálja, jogi tanácsadás reményében keressen fel egy ügyvédet, vagy ügyvédi irodát, akinek a tejes tényállás megismerését, az okiratokba betekintést követően lehetősége nyílik személyre szabottan segíteni Önnek.