Kézbesítési fikció, avagy nem vettem át, mégis olyan, mintha átvettem volna?

Török Csaba

A rövid válasz: igen, olyan. Érdemes kis figyelmet fordítani viszont a miértjére és a mikéntjére.

Miként lehetséges?

A fogalmat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 137. §-a vezette be (egyébként előtte kézbesítési vélelem néven volt ismeretes). A kézbesítési fikció lényege, hogy bizonyos esetekben akkor is kézbesítettnek kell tekinteni egy levelet, amennyiben azt a címzett nyilvánvalóan nem vette át.

Az új Pp. által használt fikció fogalom pontosabb és következetesebb jogelméleti szempontból. A fictio és a praesumptio (vélelem) fogalmakkal már a római jogban is találkozhatunk, és a kettő között lényegi szempont, hogy míg a fikció során egy nyilvánvalóan valótlan tényt egyezményesen valósnak fogadunk el, addig a vélelem esetén egy egyébként igen valószínű tényt tekintünk egyezményesen valósnak. A kézbesítési fikció szóhasználat tehát nem csupán helyes a Pp. értelmében, hanem pontosabb kifejezés is egyben. 

A kézbesítési fikció beálltának két esete létezik:

• a címzett megtagadja a levél átvételét, vagy
• a címzett nem található otthon és a meghagyott postai értesítő ellenére sem keresi a levelet a postán.

Ha a címzett megtagadja a levél átvételét, a Pp. szabályai szerint azonnal (még aznap) beáll a kézbesítési fikció.

Képzeljük csak el, hogy számítunk egy nekünk kedvezőtlen tartalmú levélre, a postás csenget, a kapuban meglátjuk, hogy valóban ez a levél érkezett, majd nemes egyszerűséggel közöljük, hogy nem vesszük át. Ezzel a magatartással semmi esetre sem segíthetünk magunkon, és még csak a struccpolitika egyébként néha kedvező hatásai sem fognak rajtunk segíteni, hisz a levél tartalmát nem ismerjük így meg, de a küldemény úgy viselkedik, mintha azt átvettük volna ott és akkor: a levél tartalma hatályosul, a határidők elkezdenek ketyegni...

Másik eset, ha a címzettet nem találja otthon a posta, ezért a levél kézbesítése lehetetlen – ebben az esetben nem, de legalábbis nem azonnal áll be a kézbesítési fikció. A vonatkozó szabályok szerint a posta alkalmazottja szabályos értesítőt helyez el a címzett postaládájában (“1. kézbesítés”), amelyben tájékoztat minket a küldemény feladójáról is, valamint arról, hogy 5 munkanap áll rendelkezésünkre a postán személyesen átvenni a levelet.

Amennyiben az 5 nap eltelik, és a címzett a küldeményt nem kereste, a posta újfent megkísérli a kézbesítést (“2. kézbesítés”). Ha a címzettet továbbra sem találja címén, úgy a postai alkalmazott újabb szabályos értesítőt állít ki részére az előzővel azonos tartalommal: tájékoztatja a címzettet, hogy további 5 munkanap áll rendelkezésére személyesen átvenni a levelet a postán. 

Amennyiben az újabb 5 nap is sikertelenül telik el, a postának kötelessége gondoskodni a küldemény visszaküldéséről, amelyet ilyenkor úgynevezett “nem kereste” jelzéssel lát el. Ezen az ominózus 5. munkanapon egyúttal beáll a kézbesítési fikció.

A címzettnek tehát voltaképpen kétszer 5 munkanapja – a gyakorlatban általában 10-13 naptári napja (extrém esetben akár 15 napja), tehát legalább közel két hete – van értesülni levél érkezésének tényéről, valamint gondoskodni annak átvételéről. Természetesen előfordulhat, hogy a címzett huzamosabb ideig nem tartózkodik címén, így valóban nem értesül róla, hogy küldeménye érkezett.

Fontos, hogy a kézbesítési fikciót meg lehet dönteni, a Pp. 138. §-a részletesen szabályozza ennek módját. Gyakori példa egy külföldi tartózkodás a kézbesítések megkísérlésének ideje alatt: a kézbesítési fikció elleni kifogást akár egy repülőjegy vagy számla is megalapozhatja: csupán igazolnia szükséges, hogy önhibáján kívül nem vette át a levelet. Természetesen abban az esetben is megáll a kifogás, ha a postai szolgáltató vonatkozó jogszabályt sértett a kézbesítés során, és ezért nem kaphatta azt meg. A kifogás benyújtásának ugyanakkor határideje van: a tudomásszerzéstől számított 15 nap, illetve egyes esetekben legfeljebb 3 hónap – amely viszont jogvesztő. (A határidőre vonatkozó bővebb információkért a Pp. 138. §-ának átolvasása javasolt.)

A Pp. alapvetően a bírósági iratok vonatkozásában szabályozza a kézbesítési fikció kérdését, de Önnek tisztában kell azzal is lennie, hogy a Pp. igen gyakori “háttérszabály” más további eljárások esetén is. Kiemelendő például az igen gyakori fizetési meghagyás: a kézbesítési fikció, annak beállta, a kézbesítési kifogás természete pontosan ugyanígy, a fent leírtak szerint alakul.

Végül: mégis, miért van ez így?

Az alaptétel ideális esetben az, hogy törvénytisztelő és szabálykövető személyek alkotják társadalmunkat. Amennyiben persze ez kivétel nélkül való volna, a legtöbb jogszabályra szükség sem volna: nem kellene tartani visszaélésektől, hovatovább, a bűnözéstől sem. S minthogy ez nyilvánvalóan nincs így, a jogalkotó kényszerűen szabályokat alkotott arra vonatkozóan, hogy a visszaélések lehetőségét csökkentse.

A kézbesítési fikció hiányában egy hivatalos irat át nem vétele teljesen ellehetetlenítene minden hivatalos ügy folytatását.

Tételezzük fel, hogy Önnek hosszú ideje tartozik valaki egy nagyobb pénzösszeggel, és mivel többszöri próbálkozásra sem sikerült ezt visszakövetelnie, keresetet nyújtott be a bíróságra, hogy az állami kényszer segítsen Önnek a behajtásban. A bíróság megküldi az adós számára a keresetlevelet, viszont – mivel az kibújna a felelősség alól – nem veszi át a hivatalos iratot a postától. A bíróság ebben a pillanatban tehetetlenné válik, hiszen nem tudja értesíteni az alperest az Ön követeléséről, nem tudja sem idézni, sem meghallgatni, egyszerűen képtelenné válik a tisztességes és törvényes eljárás lefolytatására. 

Abban az esetben, ha az irat át nem vétele pedig valóban önhibáján kívül eső okra vezethető vissza (nem pedig visszaélésszerű magatartásra), ott van a kézbesítési kifogás lehetősége, amellyel bárkinek nyitva áll a lehetőség megdönteni, s ezzel visszafordítani a kézbesítési fikciót és annak következményeit.

A cikk nem nyújt teljes körű tájékoztatást a kézbesítési fikció intézményéről; az az általános és az igen gyakori esetek alapulvételével íródott. Kérjük, vegye figyelembe, hogy egy konkrét eset a körülményei, további egyedi ismérvei, illetve a jogviszony különös helyzete miatt lehet oly módon speciális, hogy a cikkben leírtak nem, vagy csak részben teljesülnek. A cikk az általános tájékozódást szolgálja, jogi tanácsadás reményében keressen fel egy ügyvédet, vagy ügyvédi irodát, akinek a tejes tényállás megismerését, az okiratokba betekintést követően lehetősége nyílik személyre szabottan segíteni Önnek.